13/07/2025
*ALAKUL A KERT*
Az idei koncepció a zöldségeskertre vonatkozóan az volt, hogy viszonylag sok fokhagymát, fürtös uborkát és sütőtököt, valamint némi vöröshagymát termesztünk eladásra (is), a többit (paradicsom, borsó, cékla, újhagyma, cukkini, főzőtök, kígyóuborka, sárgadinnye, csicsóka) pedig csak kisebb mennyiségben, saját részre, plusz a luffatökkel teszünk egy kísérletet. A tökféléket és a paradicsomot mind palántáról ültetjük.
200 palántát neveltünk a walipiniben: ebből ~25 paradicsom (egyik fele nagy méretű, nyersen enni, lecsóba, salátába, másik fele pedig kicsi, hosszúkás, aszalni való), ~70-70 sütőtök ("orange", "ibiza" és nagybobosi fajták) és uborka, a többi pedig vegyes tökféle. Egész szépen megnőttek, néhány újravetésre volt csak szükség. A kiültetés lassabban haladt, mint gondoltam: május első felében kezdtem, és csak június második felében értem a végére. Viszont most először sikerült szinte mindenhová vetni/ültetni a kertben, valamint viszonylag időben és jól lemulcsolni a parcellákat (ehhez minden nap ~1 óra kaszálás szükséges, ami amúgy is esedékes a zöldségeskerten kívüli területeken). Most először érzem úgy, hogy nagyjából tudom tartani az ütemtervet, nincs "elszaladva" a kert, és ez határozottan motiváló.
Persze olyan nincs, hogy ne kéne új problémákkal megküzdeni. Az egyik ilyen volt, hogy a frissen kiültetett tökfélék gyorsan elkezdtek tetvesedni. Ezt pár naponta almaecetes oldattal való permetezéssel próbáltam orvosolni, mostanra úgy tűnik, hogy sikeresen. A következő váratlan bosszúság, hogy a kovászolni való uborkák között sok a megkeseredett, ami nagyon nem jó hír, hiszen így nemhogy fogyasztani nem kellemes, de eladni sem lehet. Mivel az előző években nem volt ilyen gondunk, nem is tartottam számon, hogy pontosan milyen fajta magból növő palántát hova ültetem, úgyhogy ezt már sajnos nem könnyű visszafejteni. Persze a fajtajellegekből lehet, hogy valaki meg tudná mondani, hogy kecskeméti keseredésmentes, párizsi fürtös, vagy valamelyik másik az "illető". Ez azért fontos, mert a kóstolgatásnál azt tapasztaljuk, hogy az egyik fajtából egyik sem keserű, egy másikból pedig majd mindegyik. Közben vadul elkezdtem utánanézni, hogy mi lehet a keseredés oka. A különböző fórumokon (pl. "Vegyszermentes kertek" FB-csoport) kb. 7-8-féle különböző megfejtés váltakozik, ezek részben egymásnak is ellentmondanak (pl. "túl sok locsolás" vs. "vízhiány"), részben pedig a tapasztalatainknak mondanak ellent. Mindenesetre valószínűleg számít a fajta, illetve olvastam káliumhiányról is, amit most fahamuval próbálok ellensúlyozni (újabb, rendszeren belüli anyagáramlás :)). De ha valakinek vannak megvilágító erejű tanácsai, ne tartsa magában :). Mindemellett az is kérdés, hogy netán a fermentálás megszünteti-e a keserűséget (ez napokon belül kiderül), mert ha igen, akkor részben meg vagyunk mentve, hiszen fermentálni amúgy is sokat terveztem.
A meztelencsigák ellen a tavalyi, bevált módszert követve futókacsákat használunk. Eleinte vettem kettőt egy nem ismerős helyről, és aggasztó módon az első héten annyira félénkek voltak, hogy nem nagyon mozdultak el egy rózsabokor alól, nem bóklásztak, nem csináltak egész nap semmit. El is határoztam, hogy ismerős forrásból fogok venni még, mert ez így nem fogja megoldani a csiga-problémát. Aztán lassan csak magukra találtak, és elkezdték felfedezni a kertet, de azért beszereztem még kettőt. A későbbiek, hiába voltak kicsik, azonnal, vadul elkezdtek csigázni, úgyhogy valami biztosan nem volt 100%-os az első kettővel. Valószínűleg számít, hogy ahonnan jöttek, ott mennyi lehetőségük volt bóklászni, illetve mennyire figyeltek rá, hogy ne alakuljon ki beltenyészet. El is határoztam, hogy jövőre mindenképpen csak megbízható ismerőstől fogok venni.
Persze a kacsák sem hagytak unatkozni, ugyanis amikor a borsó már lassan kezdett szedhetővé válni, elkezdték eszegetni. Erre azt a megoldást találtam ki, hogy "vár a várban" jelleggel az amúgy villanypásztorral körbekerített zöldségeskerten belül, az óljukat magában foglaló 50 m2-es parcellát szintén körbekerítem (ezt csupán csirkehálóval), és csak reggel (és esetleg este) engedem ki onnan őket az egész kertbe 1-2 órára, amikor én is kint vagyok, és látom, hogy mit csinálnak. Ez a módszer eddig működni látszik, de azért érzékelhető, hogy a futókacsa-történet sem mindig egyszerű. Persze hogy is várhatnánk el, hogy ne szeressék azokat a magokat, amiket mi is örömmel elfogyasztunk?
A borsót azóta felszedtük, illetve a fokhagymát is. Ez utóbbit végre sikerült megtanulnom, hogy mikor kell (jópár évig rosszul csináltam). Most is elkéstem vele egy picit, de nem nagyon. Így többségében nem estek szét a fejek gerezdekre már a földben, nem kezdtek elrohadni, és a gerezdek héja is könnyen leszedhető. A "titok" az, hogy nem kell megvárni, hogy leszáradjon a szára, sőt, akkor kell felszedni, amikor már kezdenek eldőlni, de van még bennük egy kis zöld.
A tökfélékkel meglátjuk, mi lesz, egyelőre szépen alakulnak. A nagydobosin már most látszik, hogy nem győzöm majd visszavágni, mert be akarja futni a világot :). Ültettem néhány főzőtököt csicsókasorok közé, kíváncsi vagyok, hogy ugyanúgy jól érzi-e majd magát, mintha kukoricák között lenne. A luffatökkel félő, hogy egy kicsit elkéstem, mert annak sok idő kell, míg beérik, és még csak most kezdtek nőni az első termések rajta.
A vöröshagyma szép, azt meg lehet várni, míg teljesen leszárad (bár nem feltétlenül szükséges). A paradicsom támasztására a sokadik verziót próbálom idén. A spirális karók önmagukban nem tartják meg őket (mint tavaly kiderült), úgyhogy most az a koncepció, hogy középen van egy nagyon stabil fémkaró, és arra támaszkodik 3 oldalról 1-1 spirál. Egyelőre jónak tűnik, de a szezon végén tudjuk majd érdemben értékelni ezt a próbálkozást.
- G -