02/09/2026
🌿 2/4 - A kertészetből hivatás lett
Az előző részben ott hagytam abba, hogy gyerekként már eldöntöttem: kertész leszek. Nos… ezen azóta sem változtattam. 😄 Az iskoláimat is ennek megfelelően választottam: szakközépiskolával kezdtem, majd technikusi végzettséget szereztem, később pedig elvégeztem az egyetemet, ahol okleveles kertészmérnök lettem, zöldség- és gombatermesztési szakirányon. De igazából már a tanulás mellett elkezdődött a valódi szakmai élet.
A gyakorlat számomra mindig legalább olyan fontos volt, mint az elmélet. Szerettem volna nemcsak könyvből tudni, hogyan működik egy kertészet, hanem megfogni, megcsinálni, kipróbálni és megtapasztalni. Közel két évtizedet töltöttem a korábbi Kertészeti Egyetem Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaságában, ahol az évek során egyre több feladatot kaptam, végül vezetőként a kertészeti, oktatási és kutatási tevékenységek összehangolásáért feleltem. Ez nem azt jelentette, hogy egész nap egy irodában ültem.
😊 A termelés, az emberek, a növények, a hallgatók, a kutatási feladatok, a pályázatok, a beruházások és még rengeteg minden tartozott hozzám. Majd következett a magánszféra, ahol egy kertészeti telep vezetőjeként dolgoztam tovább. Közben pedig folyamatosan építettem a saját gazdaságomat, a Zöld-Tanyát is.
És valahogy mindig azt vettem észre magamon, hogy ha valami kapcsolódik a kertészethez, azonnal érdekelni kezd. 😄 Így lett többféle végzettségem és képzettségem is. Van például virágkötői végzettségem, de van mezőgazdasági vontató- és traktorvezetői jogosítványom is (aki ismer, tudja, hogy szeretem, és nem vetem meg a traktoros munkát sem :). Dolgoztam olyan területen is, ahol a növényi génbankhoz kapcsolódóan létfontosságú rendszerelem biztonsági összekötői feladatokat láttam el.
Közben persze a kertészet maradt a középpontban. A növénytermesztés, a termesztéstechnológia, a növényvédelem, a talaj, a gyümölcsök, a zöldségek, a dísznövények, a gyógynövények… Mert engem tényleg minden érdekel, ami valamilyen módon kapcsolódik a növényekhez, a termesztéshez, a kertészethez és a mezőgazdasághoz.
És persze a tanulás azóta sem állt meg. Sőt, az utóbbi időben egy újabb területet is mélyítek, jelenleg természetgyógyásznak tanulok, fitoterapeuta szakirányon. Folyamatosan keresem az új ismereteket, képzéseket, szakmai információkat, mert a kertészetben egyszerűen nem lehet hátradőlni azzal, hogy „na, most már mindent tudok”. De nem azért, mert szeretnék mindent egyszerre csinálni, hanem mert hiszek abban, hogy minél többet tudunk meg a természetről, a növényekről és az egymással összefüggő rendszerekről, annál többet tudunk továbbadni másoknak.
Ez pedig egyre fontosabb része lett annak, amit csinálok. Én nem csak termeszteni szeretek, hanem tanítani, előadni, magyarázni, megmutatni és segíteni is. Ezért lettem NAK szaktanácsadó is, és ezért szeretek annyira a nagyközönséggel dolgozni. Mert szerintem a kertészetben nincs olyan, hogy ezt már mindenki tudja. Mindig van egy új növény, egy új módszer, egy érdekes összefüggés, vagy éppen egy régi, elfeledett tudás, amit érdemes újra elővenni. 🌱
A tudás önmagában nem sokat ér, ha nem tudjuk továbbadni! És ez az, ami az elmúlt évtizedekből a legfontosabb lett számomra. Szeretem a szakmát, szeretem a növényeket, szeretek termelni, de legalább ennyire szeretek beszélni róla, tanítani, magyarázni, együtt gondolkodni és másokat hozzásegíteni ahhoz, hogy ők is sikeresebben boldoguljanak a saját kertjükben vagy gazdaságukban. Ezért lett az évek során egyre fontosabb része az életemnek az oktatás, a kertbarát közösségek támogatása, az előadások és a szaktanácsadás.
És hogy hogyan lett ebből a sokféle szakmai tapasztalatból termelés, piacozás, vásárok, rendezvények, gyerekprogramok és egy valódi kis gazdaság?
Na, arról szól majd a következő rész. 😊
Addig pedig jöjjenek azok a képek, amelyekből talán egy kicsit jobban látszik, hogyan is telt ez a tanulással együtt több kint három évtized. 🌿
👉 Nektek volt olyan tanárotok, főnökötök vagy kollégátok, akitől valami olyan fontosat tanultatok, amit a mai napig használtok?
Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert egész életemben végig kísértek olyan emberek, akik mindig valamit hozzá tettek tudásomhoz, jellememhez, személyemhez.
