Kálózi Júlia Virtuális asszisztens

12/01/2026

Cukormázba mártott napok. ❄️
Insta-posztba illően bámulok ki a téli tájképbe hol az egyik, hol a másik ablakból, egy bögre forró teát szorongatva a kezemben, és figyelem, hogyan hízik a hóembernek indult hókupac, vagy szurkolok az autóknak, hogy feljussanak az utca végi, hókotrót még nem látott emelkedőn.

Betegséggel indítottam az évet, így kényszerűségből bentről, a meleg radiátornak dőlve nézem a kerítésoszlopokra rakódott fehér hókucsmákat. A kerti kerek tűzrakóhely porcukorral bőségesen megszórt fánk. A szomszéd furgonja púpos elefánthát.

Szorgalmasan szedtem a gyógyszereket, ami azt a hamis jóllét érzést keltette bennem, hogy én már tulajdonképpen meg is gyógyultam.

A betegségem első napján még így-úgy pihengettem.
A második napon már mostam, pakoltam, rendezgettem, ami egy heti távollétünkben összegyűlt.
A harmadik napon porszívóztam is, és jó ötletnek tartottam egy sétát a frissen esett hóban, megtoldva egy kiadós hólapátolással.

Nem, ez egyáltalán nem volt jó ötlet.

Most két köhögésroham között újraütemezem a tennivalókat, a munkát, az elintézendőket. Mi fér bele, és mit engedek el. Egy betegség kizökkent a napi teendők megszokott ritmusából, felborítja a terveket.

De nem lehet mindent siettetni.
Van, amikor tudni kell megállni.

Ezt most én is újratanulom.

Ahelyett, hogy a tervezett évkezdő feladatokkal haladnék, vagy húznám a szánkót és dideregve várnám a domboldalon, hogy a gyerekek még egy „utolsót” csússzanak, abszolválom az idei első leckémet.

🫖

És nektek hogy indult az új év?

08/01/2026

2025-ben írtam
311 posztot,
19 blogcikket,
26 hírlevelet.

Emellett átnéztem és javítottam pár tucat szöveget, döntően blogcikkeket és weboldalszövegeket.

Persze a szövegek minőségén volt a hangsúly, ahogy mindig is, de azért meglepő így egyben látni a teljes mennyiséget.

Büszke vagyok és hálás, hogy jelenlegi ügyfeleimmel már több éve együtt dolgozunk, ami egy nagyon jó visszacsatolása annak, hogy jól végzem a munkám, hasznos segítségük, a vállalkozásuk biztos támogatója vagyok.

És arra az elismerésre is igencsak büszke vagyok, amit a kislányomtól kaptam a tavalyi évben: „Te vagy a világ legjobb anyukája!” 🥰
Mert a világon a legjobbnak lenni valamiből, na, az azért már valami! 😆😉

Ez is egy olyan jelzés, hogy jó vagyok és helytállok a szülői szerepemben is, azaz van elég időm és lehetőségem megélni az anyaságom.

Egy visszajelzés innen, egy visszacsatolás onnan.
Életem két különböző területéről.

Nekem erről szólt a tavalyi év: minden fontos szerepet és területet jól megélni, kellően teljesíteni az életemben. Nem kizárólag egyre helyezni a hangsúlyt. Rálelni az illegő-billegő, könnyen felbukó egyensúlyra.

Ez nem volt mindig így.

Amíg kicsik voltak a gyerekek, teljesen feloldódtam az anyai szerepben, ami gyönyörű volt, de közben azt is éreztem, nincs egy szemernyi önálló életem, az anyagi függőség és kiszolgáltatottság mardosó rémképeivel.

Mostanra úgy érzem, visszakaptam az önállóságom, a szabadságom. Van terem és időm.
Több szeletkéje van az életemnek: munka és anyaság. Mozgás és tanulás. A kertem és kirándulások, találkozások.

És mind (nagyjából és tökéletlen) egyensúlyban. ⚖️
Ha az egyik terület megbillen, és nehézségekkel terhelt, a többi kárpótol, kisegít, megerősít. Van honnan és miből töltekezni, erőt meríteni.
Egy olyan élet, amiben (sok)mindennek helye van.

Legyen ez az év is jól kiegyensúlyozott:
legyen benne helye a jól végzett munkának, a szeretetteli, megtartó családi időnek, az örömteli együttlétnek a barátokkal, a pihenésnek, a tanulásnak, a továbblépésnek, a megújító élményeknek! 🍀✨

Tartsatok velem ebben az évben is!

12/12/2025

Mi a közös bennünk?
Hát persze, hogy az, hogy mindketten szilárd sampont használunk! 😄 Elég csak egy pillantást vetni a hajzuhatagunkra. 😉😆

Ja és még mellékesen virtuális asszisztenségünk is közös. Dolgoztunk is együtt egy projekten, jól rezonáltunk együtt. Sajnáltuk is mindketten, hogy vége lett a közös munkának.

Ezért is örültem nagyon tegnap, hogy sikerült újra találkoznunk Ambrus-Pethő Veronika - A "zöld" Virtuális Asszisztens Veronikával, amihez karácsonyi bónuszként a MÁV is beleegyezését adta, és „csupán” fél órás késést produkált, csak a rend kedvéért, még tovább fokozva a találkozó izgalmát.

A szakmai és ügyfélsztorikon kívül a vegyszermentes háztartásról is sokat beszélgettünk, mert Veronika nemcsak a vállalkozásában „zöld”: a mindennapjaiban is környezettudatos, fenntartható megoldásokat választ. És ilyen a szilárd sampon is. 😉

Örülök, hogy ebben is jól rezonálunk. 💚

Veronika, jó, hogy találkoztunk!

04/12/2025

Tartozni valahova.
Elemi vágyunk.
Talán ez az, ami legjobban hiányzik az egyéni munkámból: a közösséghez tartozás, a csapatmunka. Amikor visz előre, húz és támogat az együttes lendület.
Egy olyan csapat, ahova jó érzés tartozni. Ahol gondolatébresztő más vélemények, új nézőpontok formálnak.

Előző munkahelyeimen akadtak rossz élmények, ahol sem a célt nem tudtam magaménak érezni, sem a módszert.

Hála Szabó Eszter Judit - szerzői oldal Eszternek, egy jó ideje a Pszichoforyou csapatának a tagja vagyok. Megtisztelő közéjük tartozni, még ha jobbára csak virtuálisan is.

A Pszichoforyou küldetésével teljes mértékben azonosulni tudok, és szívvel-lélekkel támogatom. A mentális egészség és a well-being témáiban készítenek minőségi anyagokat, beszélgetéseket, előadásokat, cikkeket. Kapaszkodók, amelyek segítenek jobban megérteni önmagunkat, és irányba állítanak a továbblépéshez, a fejlődéshez.

Olvassátok-hallgassátok őket, jó szívvel ajánlom őket figyelmetekbe!

Eszter, köszönöm ezt a kedves ajánlást, és nagyon örülök, hogy támogathatom az ügyeteket! 🥰

„Már a közös munka elején volt egy olyan érzésem, hogy őt az ég küldte nekem, de az elmúlt hónapok tapasztalatai ebben még inkább megerősítenek: Júlia nemcsak precíz, pontos és megbízható, hanem egy rendkívül intelligens, stratégiában, megoldásokban gondolkodó csapatjátékos, akire lehet számítani.
Ritka kincs, akit meleg szívvel ajánlok mindenkinek, akinek ilyen típusú segítségre van szüksége.”

26/11/2025

Az élet sosem téli tájképeket idéző fekete-fehér, hanem a novemberi borongós szürkeség megannyi árnyalata. 🩶

Mert a legfényesebb napokban, a legnagyobb örömökben is ott bujkál a fáradtság, a bizonytalanság, a kétely. És a terhelt, nehéz, borús időszakokban is akad, ami megmosolyogtat, megmelenget és továbblendít.

A zsúfolt, rohanós hétköznapok súlya időnként úgy nehezedik rám és úgy szorít, mint egy túl nehéz és túl szűk télikabát. Mégis rejlik bennük néhány csendes, teázós, nyugalmas óra, amikor háborítatlanul belefeledkezem a munkám kedvelt feladataiba, élvezve a home office kényelmét. Amikor kint hideg eső van és homály, bent duruzsoló meleg és puha fények. És nem sürget semmi, nem zavarnak telefonok, zajok, elintéznivalók.

🫖

Mindennek helye van az életben.
Nem minden rossz csak rossz, és nem minden jó teljesen hibátlan. Amikor úgy érzem, minden összeáll, és életem legó darabkái a helyükre pattannak, akkor is marad valami, ami éppen elhanyagolt, hiányos vagy fájó.

Így kerek az élet. Örömökkel és fájdalmakkal. Szüntelen küzdéssel, hogy a jó pillanatok kerüljenek túlsúlyba. ☯️ Hogy meglássam a szépet a nehézségben is, és elfogadjam, ha épp másként alakulnak a dolgok.

Ahogy azon a novemberi hétvégén is, egy különösen megterhelő és gyötrő időszakban, amikor nem rohantam, nem kapálóztam tovább. Helyette túrógombócot főztem, délután körbejártuk a tavat, hazafelé gofrit ettünk, este pedig a gyerekekkel a kanapén összebújva tévéztünk.

Ma már úgy gondolok vissza arra a nehéz időszakra, hogy azt a borongósan is derűs hétvégi nap átszínezte.

Egy élénk színű ecsetvonás 🖌️ egy sötét képen.

18/11/2025

Eddigi életemben jól megvoltam pivot tábla nélkül. De nemrég szükség lett rá az egyik ügyfelemnél, így hát segítséget kértem, és megtanultam használni.

Előlegszámlát sem állítottam még ki soha ezelőtt. Utánanéztem, kérdeztem, kipróbáltam. Most már ez is megy.

Már nem félek bevallani, hogy nem tudok valamit.
Már nem érzem gyengeségnek, kudarcnak, ha segítséget kérek.

Kezdő vállalkozóként még másként gondolkodtam. Sokszor attól tartottam, ha beismerem, hogy valamit nem tudok, akkor vajon megbíznának-e bennem?

Nem tudok mindent ma sem. A különbség csupán annyi, hogy ma már megvan a hitem, a bizodalmam magamban, hogy képes vagyok megtanulni. És merek segítséget kérni, ha kell.

Most már inkább a kíváncsiság és a megértés vágya fog el egy még nem ismert alkalmazás használatánál, mint a félelem.
És ez gyakran előfordul. Minden ügyfélnél találkoztam valami számomra újdonsággal. Ilyen volt például a Trello. A hírlevélküldő rendszerek vagy a WordPress bizonyos funkciói. Hosszú a lista.

Ma már ez a válaszom: nem ismerem, még nem használtam, utánanézek, és szólok, ha segítségre lesz szükségem!

Valami ilyesmi őszinte mosollyal az arcomon, mint a fotón, amikor egyedül autóztam el az ország túlsó végébe. Máskor is szoktam hosszabb távokon vezetni, de nem ilyen messzire és nem teljesen egyedül. És boldogan, sikerélménnyel a zsebemben küldtem a szelfit a férjemnek az utam egyik etapjánál, aki segített az útvonal megtervezésében, na és nem kevésbé a biztatásomban. 😊

És te hogy állsz az „ismeretlenekkel”?

30/09/2025

Iszol velem egy kávét?

Te is tejjel szereted?

Én épp csak egy csöppnyivel, ami meglágyítja a kávé kesernyés ízét.
Forrón szeretem, ezért általában gyorsan elkortyolom. Anyukám mondja is mindig, hogy hova rohanok?

De most ráérek. Nem sietek. Rád figyelek. A telefonom is lenémítottam, a táskámban hagytam.
Hogy inkább én meséljek?
Ha hozzám kerül a szó, gyakran felbukkan bennem egy aprócska félsz. Kicsit el is némulok. Hogy nem tudom elég érthetően, összeszedetten, választékosan kifejezni magam. Úgy érzem, nincs elég időm összeszedni a gondolataimat, a megfelelő szavakat.

És elsikkad a figyelem. Elvész a mondanivalóm.

Meg nem is szeretek túl sokat beszélni. Fölöslegesnek érzek kimondani nyilvánvaló dolgokat.

Csak azt, ami fontos.

☕

Írásban könnyebben megy.

Jobban össze tudom rendezni a gondolataimat. Világosan, érthetően át tudom adni a lényeget. Minden a helyére kerül. Van idő átgondolni és finomítani. Megkeresni az odaillő és leginkább kifejező szavakat, hogy elérjem a kívánt hatást, a figyelmet. Hogy célba érjen az üzenet.

Mert egy jól megírt szöveg megszólít, megérint, magával ragad, összekapcsol.

Ez az, amit leginkább szeretek az írásban: hogy képes valódi kapcsolatokat teremteni. És ezt szeretem átadni másoknak is, a szövegekkel elért hatást, a kapcsolódást, a célba ért üzenetet. Azzal, hogy segítek megfogalmazni, összeszedni, átfésülni a szövegeket.

Pont, mint egy jó beszélgetés egy csésze kávé mellett. 😊

Kávézunk máskor is?

27/08/2025

Egy utolsó falat a nyárból.
Egy csipetnyi még a nyugodt, ráérős reggelekből.
Még ízlelnék egy meleg, békés délelőttöt a kertben, egy árnyas fa alatt könyvet olvasva.

Mielőtt a korán kelős, mindenhova sietve rohangálós szeptemberi hétköznapok berobbannak.

Már nem csak a „Jelenleg szabadságon vagyok” automatikus emailek válaszolnak a leveleimre. Már nem váltakozva dolgozunk az ügyfeleimmel, hol az ők, hol az én szabadságom miatt.

Már kezdek újra visszarázódni a munkába, felvenni a megszokott ritmust. Várnak a feladatok, de még keresgélem a fonalat: hol is tartottunk?

☀️

A nyár végtelennek tűnik júniusból szemlélve. A hosszúra nyúlt napok, a sokáig világos enyhe esték még ráerősítenek erre az érzésre.

Majd nyáron megcsináljuk. Majd nyáron lesz rá idő. Mondogattuk az évközbeni rohanásban.

Persze a felével sem végeztünk annak, amit terveztünk nyáron megjavítani, felújítani, lefesteni, rendbe rakni, kiválogatni.
Ahogy a vállalkozásomban sem írtam meg annyi posztot, sem blogot, és nem foglalkoztam a jövőbeli terveimmel, amennyit szerettem volna.

Mert volt, hogy éppen egy a fák ágaiba akadt felhőpamacsot kellett bámulnom. Vagy egy repülőt a végtelen kék égen, ahogy fehér kondenzcsíkját húzva el-eltűnik a fölém hajoló falevelek közti résekben.

Csinálni a semmit.

Vagy unózni egész délután, sőt, késő estig.


De nem is kell minden tervet kipipálni. A nyár így is adott élményeket, feltöltődést, különleges pillanatokat. Apró sikereket, elégedett hátradőlést.

És ez is bőven elég.

☺️


És neked teljesült mindaz, amit szerettél volna? Mi az, ami miatt elégedetten gondolsz vissza a nyárra?

14/08/2025

Kedvenc nyaralós fotóm. Néhány éve készült, amikor először nyaraltunk a tengernél a gyerekekkel.

Ez a kép a szabadságot juttatja eszembe.

Mert úgy vágtunk neki ennek az útnak, hogy már kicsit nagyobbacskák voltak a gyerekek. Kibírtak már egy hosszabb utazást is, és többé nem kellett a fél házat is magunkkal vinni. Nem kellett a délutáni alváshoz időzíteni a programokat. És fellélegezve a Covid utáni bezártságból.

Az egyik legjobban sikerült nyaralásként emlékszünk rá vissza mindannyian. És bennem azzal az érzéssel, hogy végre szabadon fedezhetjük fel a világot együtt a gyerekekkel.

Szabadság és lehetőségek.

A vállalkozásom is ezt az érzést hívja elő bennem: szabadság és lehetőségek.

Szabadság,
hogy a saját ritmusomban, a saját szabályaim és szokásaim szerint dolgozhatok. És olyan ügyfelekkel, akikkel valódi együttműködés alakul ki, közös értékek, hasonló szemlélet mentén.

Lehetőségek,
mert minden új feladat új tapasztalatot, fejlődést és kapcsolatokat hoz. Változatos és inspiráló világ, ahol minden nap tanulok valamit, akár egy új témáról vagy területről, akár önmagamról.

És neked mit jelent a vállalkozásod?

03/07/2025

A napok lassabbak. A reggelek ráérősen telnek. Kényelmesen ébredünk, most nem kell rohanni sehová. Van idő nyugodtan reggelizni, a még hűvös, napfényfoltos kertben meginni a kávét.

A ruhák gyorsan megszáradnak a teraszon, és megszívják magukat nyár-illattal.

Jó érzés mezítláb végigmenni a hűs szobákon, majd kilépni a meleg teraszra.

A méhzümmögéses levendula illat belopakodik az ablakokon, a barátposzáta csicsergő éneke a fülembe kúszik, a szélben bólogató sárga cickafarkok a szememet vonják el a monitorról. Nehezebb most a munkára összpontosítani. A nyár magának követeli a figyelmet.

A délutáni meleg elbágyaszt. Még a szomszéd kakasa is kelletlenül kukorékol. Az emailek is ritkábban pottyannak a postafiókomba, enervált pittyegéssel jelzik érkezésüket.

Szívesebben csatangolnék most a kertben, vagy biciklire pattannék a gyerekekkel, hogy eltekerjünk a tóhoz.

🌻

De jól van ez így. Most minden kicsit lazább. Derűsebb. Békésebb.

És nem kell „megoldani” a nyári szünetet. Nem kell táborokkal kihúzni az iskolai szünetet. Igen, valóban kicsit nehezebb így itthonról a munka, de cserébe vannak kócos-lusta közös reggelek, nevetős együtt ebédelések és szörpözések a teraszon, közös teregetés és paradicsomszüret a kertben.

Jó érzés, hogy olyan munkám van, amit örömmel végzek, és a saját kereteim között dolgozhatok. És közben biztonságos hátteret tudok nyújtani a gyerekeimnek.

És nálad hogy telik a nyár?

́rvan

30/05/2025

Éhezzük a valódi kapcsolatokat. Manapság, amikor egy kapcsolatfelvétel, egy új ismeretség csupán pillanatok műve és mindössze néhány kattintás, mégis sokan a személyes találkozás, beszélgetés miatt mentünk el egy LinkedIn-es közegben szervezett hétfői networking rendezvényre.

Érdekes és kissé furcsa is volt szembetalálkozni az ismerős LinkedIn profilfotók valódi tulajdonosaival, akik szinte régi ismerősöknek tűntek, ám mégis ismeretlen volt a hozzájuk társuló hang, mimika, gesztusok. Szóval izgalmas volt összeilleszteni a már kialakult képet a valódival.

Így jártunk Blankával is, akivel több online kooperáció után végre sikerült összehoznunk egy régóta tervezett közös szelfit. 📸

Rövid volt az idő, mégis feltöltődtem a zsizsegő energiától, a beszélgetésekre nyitottságtól, a kedves közvetlenségtől. Remélem, lesz ismétlés, újrázás, következő alkalom! 🥰

Hétfőn megint abban a ritka jóságban lehetett részem, amikor az eddig csak meetből-zoomból ismert arcokhoz testmagasság, torzításmentes hang, illat, temperamentum és valódi szemkontaktus társul.

Például szelfizhettünk végre Kálózi Júlia -val, aki ugyanolyan apró, mint én, és hasonlóan ritkán szól, de nagyon figyel, ha nagy társaságba csöppen. + ráadásul végtelenül, finoman kedves is. Ez utóbbit eddig is tudtam, de teljesen más volt személyesen magtapasztalni.

Már rég vágytam arra, hogy kipróbáljam a hashtag -et, de annak nem láttam értelmét, hogy idegenként beüljek más idegenek közé és ugyanazt csináljam, amit otthon, csak kevésbé otthonosan. A hétfői programnak az volt az ígérete, hogy lesz tér, közös-hasznos téma és segítség (!) a kapcsolódáshoz, és lesznek ott olyanok, akikkel érdemes.
Így is lett.

Bár csak a nap felét töltehettem ott, így is annyi jó impulzus ért, akkora felismerésre jutottam és olyan sok szálon indult tovább, ami ott elkezdődött, hogy alig győzöm menedzselni.

14/05/2025

Jó valami kézzelfogható dologgal is foglalkozni, aminek az eredménye nem tűnik el, ha lecsukom a notebookom. Mint mondjuk a most hétvégi szalonnasütésnek a kertben. ☺️

Virtuális asszisztensként sokszor láthatatlan munkát végzek. Nap mint nap hosszú órákat dolgozom a számítógépen, elfárad a szemem és zsong a fejem, és a nap végén úgy érzem, igazán hatékony voltam. Mégis, ahogy felállok a gép elől, marad egy apró kis hiányérzetem. A betűket, gondolatokat, számokat, táblázatokat nem tudom megfogni, tapintani. Nincsenek látványos papírkupacok és akták. 📂 A szöveg, amit megírok, a hírlevél vagy poszt, amit megszerkesztek, mindezek nem valóságosan megfoghatóak.

Ha Neked is online munkád van, akkor tudod, miről beszélek. Hogy kell a kéznek is valamilyen munka, ami elégedettséggel tölt el a nap végén.

Ez a baráti szalonnasütés most ilyen volt: fát hasogatni, tüzet rakni, nyársra húzni a szalonnát. Volt benne füst, parázs, hamu, ízek és nevetések. 🔥🥓

Neked van olyan elfoglaltságod, ami segít kiszakadni az online térből?