VIKUV

08/08/2026

Dr. Vadászi Marianna - A hidrogén mint energiavektor

A hidrogén napjaink egyik legígéretesebb energiavektor-jelöltje, amely kulcsszerepet játszhat a jövő fenntartható energiarendszereiben. A hidrogén mint energiavektor – A hidrogén előállítása című kötet közérthető, mégis szakmailag megalapozott áttekintést nyújt a hidrogén fizikai és kémiai alapjairól, valamint az előállítás jelenleg alkalmazott és fejlesztés alatt álló technológiáiról.

A könyv bemutatja a fosszilis alapú és alacsony szén-dioxid-kibocsátású eljárásokat, a megújuló energiákhoz kapcsolódó megoldásokat, valamint az elektrolízis különböző formáit, érthető magyarázatokkal és rendszerszintű összefüggésekben. Külön hangsúlyt kapnak az előállítás gazdasági, környezeti és energetikai kihívásai is.

A kötet célja, hogy a hidrogént ne elszigetelt technológiaként, hanem az energiarendszer egészének részeként mutassa be, rávilágítva szerepére az energiatárolásban, az ipar dekarbonizációjában és a hosszú távon fenntartható energiaellátásban. Ajánlott egyetemi hallgatóknak, mérnököknek, kutatóknak és mindazoknak, akik megbízható, mégis jól befogadható áttekintést keresnek a hidrogéntechnológiák jelenéről és jövőjéről.

Előrendelhető itt 🛒 https://konyvaruhaz.publio.hu/9786151035771-a-hidrogen-mint-energiavektor?search=Hidrogén

07/07/2026

02/07/2026

Magyarország vízügye az Orbán-rendszer alatt lassan úgy járt, mint annyi más közszolgáltatás: előbb kifosztották, aztán átszervezték, majd ünnepélyesen bejelentették, hogy minden rendben van. A NER sajátos államépítése itt is működött: ami szakmai tudás, hosszú távú tervezés és nemzeti érdek lett volna, abból lett minisztériumi pingpong, forráshiány, bérnyomor és propaganda.
Mert a vízügy nem látványos stadion. Nem lehet átadni nemzeti színű szalaggal egy tisztességesen karbantartott csőhálózatot, egy jól fizetett gátőrt vagy egy működő vízvisszatartási rendszert. A vízügy csak akkor látszik, amikor már baj van: amikor elfolyik az ivóvíz, kiszárad az Alföld, repedezik a föld, rohad a hálózat, és a szakemberek vagy elmennek, vagy belefáradnak abba, hogy hivatástudatból tartsák egyben azt, amit a hatalom pénz nélkül hagyott.
Az Orbáni maffiaszerű állam logikája itt is egyszerű volt: ahol pénz, föld, beruházás, koncesszió vagy haveri érdek van, ott hirtelen akad „stratégia”. Ahol viszont hosszú távú közérdek, vízbázisvédelem, szakember-megtartás és karbantartás kellene, ott marad a halogatás, az átszervezés és a nemzeti duma.
Közben a vízről még mindig úgy gondolkodtak sokáig, mintha az volna a feladat, hogy minél gyorsabban kivezessük az országból. Csakhogy a klímaváltozás korában ez már nem vízgazdálkodás, hanem lassú öngyilkosság. Magyarországnak nem elengednie kellene a vizet, hanem megtartani. Nem lecsapolni, hanem visszatartani. Nem politikai zsákmányként kezelni a tájat, hanem élő rendszerként.
És persze amikor baj van, akkor jön a szokásos színház: operatív törzs, nagy bejelentés, új program, új minisztériumi doboz, új szlogen. Csak a régi kérdés marad: hol voltatok az elmúlt tizenhat évben? Hol volt a pénz, amikor hálózatot kellett volna felújítani? Hol volt a szakmai alázat, amikor a vízügyeseket kellett volna megbecsülni? Hol volt a stratégia, amikor már mindenki látta, hogy az ország kiszárad?
A vízügy szétverése nem egyetlen rendelet volt, hanem egy korszak lenyomata. Azé a korszaké, amelyben a közérdek mindig hátrébb állt, mint a politikai haszon; a szakember halkabb volt, mint a propagandista; a jövő pedig mindig kevesebbet ért, mint a következő választás.
Így lett a vízből is NER-történet: ami mindannyiunké volna, azt elhanyagolták; ami pénzzé tehető, azt körbekerítették; amit pedig meg kellett volna védeni, azt elmagyarázták a plakátokon.
Csak hát a víz nem olvas propagandát. A kiszáradó földet nem érdekli a nemzeti konzultáció. A csőtörést nem hatja meg a központi kommunikáció. És amikor elfogy a víz, akkor már nem lehet ráfogni Brüsszelre, Sorosra, háborúra vagy a baloldalra.
A víz ugyanis előbb-utóbb benyújtja a számlát. És ez a számla sokkal nagyobb lesz, mint amit az Orbáni maffia valaha hajlandó volt bevallani.

Call now to connect with business.

01/07/2026

A NER gazdasági hálójához 1866 cég tartozik, amelyek több mint 8400 milliárd forintnyi közbeszerzést vágtak zsebre – derül ki az Opten elemzéséből. A céginformációs szolgáltató szerint a teljes hazai gazdaság profitjának 10 százaléka landolt náluk.

01/07/2026

💧 A víz nem elfogyott. Mi engedtük el.

Az elmúlt napokban szinte minden a vízről szólt. Települések, ahol akadozott az ivóvízellátás. Kiszáradó földek. Egyre nehezebben öntözhető mezőgazdasági területek. Rekordhőség. És a nyár még csak most kezdődött.

Sokan ilyenkor ösztönösen azt mondják: kevés az eső. Pedig a probléma gyökere ennél sokkal mélyebben keresendő.

A Kárpát-medence földrajzi adottságai különlegesek. Egy hatalmas medencében élünk, amelynek a történelme évszázadokon át arról szólt, hogyan tud együtt élni a vízzel. Voltak mocsarak, árterek, természetes tavak, holtágak, időszakosan elöntött rétek. Ezek mind óriási természetes víztározók voltak. Amikor sok víz érkezett, megtartották. Amikor szárazság jött, lassan visszaadták azt a környezetnek.

Az elmúlt másfél évszázadban azonban ennek éppen az ellenkezőjét tettük.

Folyókat szabályoztunk. Kanyarulatokat vágtunk át. Lecsapoltuk a mocsarakat. Ártereket választottunk le. Csatornákat építettünk azért, hogy a víz minél gyorsabban elhagyja az országot.

A maga korában ezeknek jó oka volt. Termőföldet akartunk nyerni, megvédeni a településeket az árvizektől, fejleszteni a közlekedést. Akkor ez logikus döntésnek tűnt.

Csakhogy közben megváltozott az éghajlat.

Ma már nem az a legnagyobb problémánk, hogy túl sok a víz, hanem az, hogy amikor megérkezik, néhány nap alatt el is tűnik.

Pedig Magyarországra évente hatalmas mennyiségű víz érkezik a folyóinkon. A gond nem az, hogy nincs vízünk. Hanem az, hogy nem tartjuk meg.

Ezért lett a vízmegtartás az egyik legfontosabb feladat a XXI. századi Magyarország számára.

És itt bizony ideje lenne elővenni olyan témákat is, amelyekről hosszú időn át szinte tabuként beszéltünk.

Valóban mindenhol a lehető leggyorsabban kell levezetni a vizet? Minden folyószakaszon a jelenlegi medermélység az ideális? Nem kellene egyes helyeken újra vizet visszatartani? Ártereket visszakapcsolni? Régi holtágakat újraéleszteni? Olyan tározókat kialakítani, amelyek nemcsak árvíz idején működnek, hanem aszály esetén is életet adnak a tájnak?

Sőt, még olyan kérdéseket is érdemes nyugodtan megvitatni, amelyek korábban politikailag kényesnek számítottak. Bizonyos folyószakaszokon a vízszintek szabályozása, a víz visszaduzzasztásának lehetőségei vagy új vízlépcsők (!!!) szerepe nem hitvita kellene legyen, hanem mérnöki, környezetvédelmi és társadalmi párbeszéd tárgya. Nem mindenhol ugyanaz a megoldás működik, de attól még a kérdéseket fel kell tenni.

Mert ha valamit megtanított nekünk az elmúlt néhány év, az az, hogy a régi receptek már nem biztos, hogy elégségesek.

A vízmegtartás ráadásul nemcsak a mezőgazdaságról szól.

A talaj nedvesebb marad. Kevésbé forrósodnak fel a települések. Javulnak az élőhelyek. Több lesz a talajvíz. Biztonságosabbá válik az ivóvízbázis. Ellenállóbb lesz a természet és vele együtt az ember is.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás ugyanis nemcsak napelemekről vagy elektromos autókról szól. Hanem arról is, hogy megtanuljuk újra megbecsülni azt az erőforrást, amelyből az életünk fakad.

Lehet, hogy a következő évtizedek legfontosabb nemzetstratégiai kérdése nem egy új autópálya, nem egy új gyár vagy egy új beruházás lesz. Hanem az, hogy képesek vagyunk-e végre úgy gazdálkodni a vízzel, hogy ne engedjük el ész nélkül, hanem megtartsuk ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Mert vizet pótolni rendkívül nehéz. Megőrizni viszont még mindig van lehetőségünk. Csak ehhez végre nem a múlt problémáira kellene választ adnunk, hanem a jövő kihívásaira megoldásokat keresnünk.

02/06/2026

Nagyfuvaros utcában eladó 123 m²-es, galériás, utcai bejáratos iroda vagy üzlethelyiség. Az ingatlan jó állapotú, azonnal költözhető. Pincével is rendelkezik. Remek...

16/05/2026

Kelemen Ágnes környezetgazdász negyedszázados éghajlatpolitikai tapasztalattal veszi át a terület irányítását. A magyar államigazgatásban, az Európai Bizottságnál, a versenyszférában és a civil szektorban szerzett sokoldalú gyakorlata a biztosíték a hazai klímastratégia megerősítésére.

Az előttünk álló időszak legfontosabb feladata az éghajlatváltozási szempontok határozott és azonnali érvényesítése lesz a hazai vízgazdálkodásban. Ágnes széles körű nemzetközi és hazai rálátása a záloga annak, hogy az Élő Környezetért Felelős Minisztérium modern, tudományos alapokon nyugvó válaszokat adjon a vízhiány és a klímaválság kihívásaira.

15/05/2026

Zsigmondy Vilmos
Pozsony, 1821. május 14. – Budapest, 1888. december 21.
Magyar bányamérnök, geológiai-fúrási szakember, az artézi kutak magyarországi meghonosítója, a hazai geotermikus kutatás egyik úttörője. A Magyar Tudományos Akadémia 1868-ban levelező tagjává választotta.
Tanulmányai és pályakezdése
Zsigmondy Vilmos Pozsonyban született, majd a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián tanult. Ez akkor a magyar és közép-európai bányamérnökképzés egyik legfontosabb központja volt. Pályája elején klasszikus bányászati területen dolgozott: bányaművelés, vízbetörések, földtani rétegek, mélységi technika.
A bányászatból hozta azt a szemléletet, amely később híressé t***e: a föld mélye nemcsak ércet, szenet vagy sót rejt, hanem vizet és hőt is. Ő tulajdonképpen „vízbányászként” gondolkodott.

Az artézi kutak magyar úttörője
A 19. század közepén Magyarországon még nem volt általános a mélyfúrásos víznyerés. A legtöbb település ásott kutakból, forrásokból vagy folyókból látta el magát. Zsigmondy felismerte, hogy megfelelő földtani viszonyok között mélyfúrással nyomás alatti rétegvizet, vagyis artézi vizet lehet nyerni.
Első nagy sikerei közé tartozott Harkány, ahol 1865-ben artézi kutat fúrt; ezután Margitszigeten is eredményes hévizes fúrást végzett. A Margit-szigeti munka különösen fontos volt, mert megmutatta: Budapest alatt komoly hévízkészletek vannak.

A városligeti artézi kút
Zsigmondy legismertebb munkája a városligeti artézi kút volt. Pest városa 1868-ban engedélyezte a fúrást. A cél kezdetben részben a Városliget vízellátása, a tó táplálása és öntözés volt, de már ekkor remélték, hogy gyógyvíz is előkerülhet.
A fúrás rendkívül nehéz és hosszadalmas volt. 1868-tól 1877-ig, vagyis közel kilenc évig tartott. Végül 970 méternél mélyebbről, közel 74 °C-os termálvíz tört fel. Ez a kút akkor Európa egyik legmélyebb fúrásának számított.

Ez a víz lett később a Széchenyi Gyógyfürdő egyik alapja. Vagyis Zsigmondy nélkül Budapest fürdővárosi fejlődésének egyik fontos fejezete másképp alakult volna.

Miért volt különleges?
Zsigmondy nem egyszerűen „kutat fúrt”. Ő a fúrásokat földtani gondolkodással tervezte. A rétegeket, kőzeteket, vízzáró és vízadó rétegeket vizsgálta, és ezekből következtetett arra, hol lehet vizet találni.
A kor technikájával ez hatalmas teljesítmény volt. Gőzgépekkel, nehéz rudazatokkal, kezdetlegesebb csövezési és fúrási technikával kellett dolgozni. Egy több száz méteres vagy majdnem egy kilométeres fúrás akkor nem rutinmunka volt, hanem mérnöki vállalkozás, pénzügyi kockázat és tudományos kísérlet egyszerre.

Főbb munkái és helyszínei
Hely Jelentősége
Harkány korai sikeres artézi/hévizes fúrás
Margitsziget budapesti hévízkutatás fontos állomása
Városliget 970 m körüli mélyfúrás, a későbbi Széchenyi Fürdő vízbázisa
Alcsút, Lipik és más helyek további sikeres fúrások, artézi víznyerés elterjesztése
Tudományos és társadalmi jelentősége
Zsigmondy Vilmos munkássága három területen volt maradandó:
1. Ivóvízellátás:
Az Alföldön és sok vízhiányos térségben az artézi kutak később települések ezreinek adtak jobb minőségű vizet.

2. Gyógyfürdők és termálvíz:
Budapest, Harkány és más fürdőhelyek fejlődésében a mélyfúrásos hévízfeltárás döntő szerepet játszott.

3. Magyar geotermia:
Ő volt az egyik első, aki gyakorlati módon bizonyította, hogy Magyarország földtani adottságai kedveznek a mélységi meleg vizek hasznosításának. Az OSZK jelesnapi összefoglalója is a magyarországi geotermikus kutatások kezdeményezőjeként említi.

Halála és emlékezete
Zsigmondy Vilmos 1888. december 21-én Budapesten halt meg. Sírja a Fiumei úti sírkertben található. A Városligetben mellszobra áll; ezt 1896-ban avatták fel, alkotója Szécsi Antal volt.
Rövid értékelés
Zsigmondy Vilmos a magyar mérnöktörténet egyik kulcsfigurája. Ő kötötte össze a bányamérnöki tudást, a földtani megfigyelést és a vízhasznosítást. Munkája nyomán Magyarországon az artézi kutak és a termálvízfeltárás nemcsak tudományos lehetőség, hanem gyakorlati infrastruktúra lett.
Egyszerűen fogalmazva: Zsigmondy Vilmos megtanította Magyarországot mélyről vizet keresni.

11/03/2026