19/02/2025
„Tízévesen azt hittem, hogy a világ a felnőtteké. Szeretkezhetnek, dohányozhatnak, ihatnak kedvükre, oda mehetnek, ahová akarnak, de legfőképp eltiporhatnak minket fékezhetetlen hatalmukkal. Most, hosszú tapasztalat után tudom, hogy valójában nincsenek felnőttek, csak megöregedett gyerekek.
Azt akarják, ami nincs nekik: a másik játékát, félnek mindentől, mindig engedelmeskednek valakinek, nem rendelkeznek a saját életükkel, bármi miatt elsírják magukat, de nem olyan bátrak, mint tízévesen voltak.
… Sírdogálnak, éjjel, csendben és egyedül.”
— José Emilio Pacheco, mexikói író
