30/03/2021
Hálózatkiépítési módszerek:
Első körben megjegyezném, hogy a szerelés mikéntjét nem szabad önkényesen eldönteni és ragaszkodni ahhoz, ami úgymond "tetszik". Mint mindenben, itt is érdemes a szerelő szakvéleményére hagyatkozni, aki vélhetőleg meg fogja találni a megfelelő kivitelezési módot. Ez ügyben illik is valamilyen szinten rendet rakni és megnézni milyen módszerek léteznek és milyen anyagok állnak a rendelkezésünkre.
1.Hagyományos TRL csöves szerelés:
Ez a legrégebbi ma is használt módszer, aminek 2-3 méteres csövek és kanyar idomok az alkotóelemei. A falban, vakolat alatt szokták elhelyezni és inkább kisebb hálózatok megvalósítására alkalmas, ami miatt lassan kiszorítják a később sorolt módszerek.
2.Gégecsőves szerelés, falban:
Szakmabeliek közül itt azonnal többen is felszisszenhetnek, legfőképpen a "régi" villanyszerelők és a konzervatív megoldások pártolói. Fontos megjegyezni, hogy az első számú (és talán egyetlen?) ellenérvük az "áthúzhatatlanság" szokott lenni, de ez egyszerűen nem minden esetben igaz, ráadásul nem is mérvadó szempont. Ugyanis a legtöbb régi aluminium hálózat is kiszolgált egy generációt úgy, hogy több helyen, pl.: panelokban tömbházakban egyáltalán nem is használtak semmilyen csövet, hanem egyszerűen bevakolták a kábelrendszert. Amennyiben a villanyszerelő a szabványoknak megfelelően dolgozik, a mai villamos rendszerek mondhatni "örökéletűek" a túlbiztosított előírásoknak köszönhetően.
3.Aljzatba szerelés:
Ez talán a mai építkezések és felújítások legkedveltebb módszere, ahol használhatunk bármilyen flexibilis/tekercsben kapható csövet, ami legalább 750N-os nyomásállósággal rendelkezik. A lépésálló gégecső is megfelelhet erre a célra, de mivel a szereléshez használt és elcsöpögtetett gipsz kiszárítja és törékennyé teszi, nem kimondottan javasolt.
4.Padláson szerelés:
Amennyiben a tetőtér nem beépített, lehetőségünk van mindent ott elvezettetni és az általában megtekinthető szerelési munkákkal ellentétben esztétikusan is kivitelezhető. Ennek a módszernek, mint az alábbi ábrán is látható, lehetnek nem kívánt mellékhatásai...Amennyiben a csövet nem tömítették le, illetve a kábelezésre nem került megfelelő vastagságú szigetelő anyag, a kéményhatás következtében lecsapódó kondenzvíz visszafolyhat a szerelvényekhez vagy az elosztószekrénybe.
5.Mindent a falba:
A korábban említett módszer alapján minden kábel a vakolatba van süllyesztve, azonban azt fontos tényként kezelni, hogy erre nem minden kábel alkalmas. A szokványos falkábelek és a köpenyes kábelek lehetőséget adnak rá, azonban az EGY erű vezetéket TILOS bevakolni. Ez egy ritkábban használt módszer, leginkább panellakásokban kerül elő. De nem kell aggódni miatta, a falba süllyesztett hálózat épp oly örökéletű, mint bármely másik.
Örökéletű?
1. Nem szabad elfúrni:
Vakolás előtt fényképeket kell készíteni a villamos kivitelezésről, a fűtéscsövekről és a vízhálózatról. Ezek bármelyikének sérülése bontási munkálatokat vonzhat magával. Legyünk elővigyázatosak!
2. Jól megválasztott kismegszakítók:
A kismegszakítók a közhiedelemmel ellentétben nem a fogyasztókat és nem is a személyeket óvják. A fogyasztók, ha kell, saját belső védelemmel vannak ellátva, a személyi sérülések ellen pedig ott van a FI relé. A kismegszakítók a vezetékrendszer védelmére vannak, és annak keresztmetszetét figyelembe véve, a hatályos szabványoknak megfelelően kell kiválasztani. Az, hogy B,C,D karakterisztikájú, azt a szerelő ki tudja választani, de ez másik téma, az építtetőnek nem érdemes foglalkoznia vele.
U.I.: Baj van... elfúrtam!
Ha az áthúzás nem jöhet szóba, marad az egyetlen megoldás (mivel vakolat alatt nem szabad sem forrasztani, sem wagozni, sem sorkapcsozni), dobozhelyet vésünk és szabványos kötéseket alakítunk ki, szabványos módszerrel. Ez lehet olyan kellemetlen helyen is, mint csempe, tapéta vagy falmatrica mögött, amikor is elmondható, hogy sakk-mattot kaptunk a sorstól és vagy megbontjuk a drága elemeket, vagy elbúcsúzunk az érintett hálózati területtől.
Egy TIPP, ha esetleg nem találjuk a fényképeket és azt se tudjuk már, hogy aljzatba vagy padláson szerelték nekünk a villamos rendszert:
Támpontúl szolgálhatnak az általánosan bevett módszerek, amik mindig a "legegyszerűbb" elvén valósúlnak meg.
-A szobai dugaljhálózat gyakran a szerelvények magasságában össze van kötve, tehát a hálószobákban a 30-40 cm-es konnektormagasság veszélyes lehet fúrás szempontjából. -A szerelvények fölött vagy alatt függőleges vonalban haladhatnak vezetékek, érdemes erre odafigyelni.
-A kapcsolóktól a mennyezetig, függőleges volnalban biztosan vannak besüllyesztett vezetékek, de onnantól a lámpáig a legrövidebb bejárható úton haladt a szerelő.
-Alternatív(váltó) kapcsoló esetében csak az egyik szerelvény van a összekötve a lámpával, ezt megtalálni már némi hozzáértést igénylő feladat..
