10/06/2026
SPIRÁLBAN HAZAFELÉ
Van, amikor úgy érezzük, hogy ugyanazokat a köröket futjuk.
Ugyanazok a kérdések, ugyanazok a helyzetek, ugyanazok a minták térnek vissza újra és újra.
Aztán egyszer csak feltűnik, hogy talán mégsem körben járunk.
Talán inkább spirálban.
Mert bár a táj ismerős, már nem ugyanazok vagyunk, akik az előző fordulónál voltunk.
Számomra a spirál az önismeret jelképe. Annak a lassú, néha kényelmetlen, néha gyönyörű folyamatnak, ahogy egyre közelebb kerülünk önmagunkhoz.
Nem egyenes úton.
Nem ugrásokkal.
Hanem fordulatról fordulatra.
A spirál hasonlít a körre, mégsem ugyanaz. Visszatér önmagához, de közben minden fordulattal egy kicsit máshol jár.
Nem körbe-körbe vezet, hanem lassan befelé.
A tudatosság számomra a pillanat szeme. Annak a felismerése, amikor észrevesszük, hogy egy mintában vagyunk. És annak is a lehetősége, amikor eldönthetjük, hogy maradunk benne vagy továbbindulunk.
A gombaház a hazatalálás érzését hordozza. Az otthonosság ízét. Az „itthon vagyok” minőségét.
A fa pedig emlékeztet arra, hogy a növekedéshez nemcsak szárnyak, hanem gyökerek is kellenek.
A mese nem arról szól, hogy megérkeztünk.
Hanem arról, hogy úton vagyunk.
(Akril, 40*40, 2026. június)
