23/09/2026
Ősszel párás az ablak?
Az ablaknyitogatás nem fogja megoldani!
Minden évben ugyanaz a menetrend. Szeptember végén becsukjuk az ablakokat, elindul a fűtés, és pár héttel később jönnek a telefonok: reggelente csurog a víz az üvegen, a hálószoba sarkában szürkül a fal, a fürdőben dohos a szag.
Az első kérdés szinte mindig ugyanaz: „De hát naponta szellőztetünk, akkor mi a baj?”
A baj az, hogy a szellőztetés akkor ér valamit, ha elég és folyamatos. Nézzük meg, mi zajlik ilyenkor egy lakásban.
Mennyi pára keletkezik?
Több, mint gondolnánk. Egy négyfős család főzéssel, zuhanyzással, teregetéssel és egyszerűen a légzéssel napi 10–15 liter vizet párologtat el a lakásban. Egy alvó felnőtt egy éjszaka alatt nagyjából 3–4 deci vizet ad le. Ennek a víznek valahol távoznia kell.
Régen távozott is, mert a régi ablakok nem zártak rendesen. Senki nem gondolt rá, de a réseken át folyamatosan cserélődött valamennyi levegő. Egy mai, jól beállított nyílászáró viszont szinte légzáró. Fűtés szempontjából ez kiváló, a páratartalom szempontjából viszont azt jelenti, hogy a nedvesség bent marad.
A harmatpont, amiről ritkán beszélünk
A penész ott jelenik meg, ahol a fal felülete hidegebb, mint a szoba levegőjének harmatpontja.
Egy példa: 22 fokos szobában, 60%-os relatív páratartalomnál a harmatpont körülbelül 14 fok. Egy külső sarokban, ablakkáva mellett vagy egy szigeteletlen koszorú vonalában a fal belső felülete ősszel-télen könnyen 12–13 fokra hűl. Ott a pára lecsapódik, és ha ez hetekig ismétlődik, megtelepszik a penész. Ezen az sem változtat, hogy reggel tíz percre kinyitottuk az ablakot.
Miért nem segít igazán a rendszeres reggeli szellőztetés?
Mert csak pillanatnyi megoldás. Kiereszti a párás levegőt, de fél óra múlva a főzés vagy egy zuhany már vissza is töltötte. Ahhoz, hogy tartósan alacsonyan maradjon a páratartalom, naponta többször kellene alaposan szellőztetni, és ennek ára van.
Számoljunk.
Egy 60 négyzetméteres, 2,6 méter belmagasságú lakás légtérfogata kb. 156 m³. Ha ezt 20 fokos hőmérséklet-különbség mellett egyszer teljesen kicseréljük, az nagyjából 1 kWh hőt visz ki (156 m³ × 1,2 kg/m³ × 1,005 kJ/kgK × 20 K ≈ 3,8 MJ).
Napi három-négy alapos szellőztetésnél ez 3–4 kWh naponta, egy fűtési szezonban több száz kWh, pusztán az ablaknyitás miatt.
A valóságban ennél is több, mert közben a falak és a bútorok is lehűlnek.
Marad tehát két rossz lehetőség: vagy keveset szellőztetünk és bent marad a pára, vagy eleget, és megfizetjük a fűtésszámlán.
Amit mi javaslunk?
A hővisszanyerős szellőztetés éppen ezt a dilemmát oldja fel. A gép éjjel-nappal kis mennyiségű, egyenletes légcserét tart fenn, lakásoknál jellemzően óránként a légtér 30–50 százalékát cseréli. Ez elég ahhoz, hogy a pára folyamatosan távozzon, mielőtt felhalmozódna. A kifelé menő meleg levegő hőjét egy hőcserélő átadja a beáramló friss levegőnek, így egy jó készüléknél a hő 80–90 százaléka bent marad.
Tapasztalatunk szerint ahol megfelelően méretezett rendszer működik, ott a relatív páratartalom télen is 40 és 60 százalék között marad, az ablakok nem párásodnak, a sarkok kiszáradnak.
Egy dolgot viszont minden ügyfelünknek elmondunk: ha a penész beázásból, felszívódó talajnedvességből vagy komoly hőhídból ered, azt a szellőztetés nem fogja megszüntetni. Ilyenkor először az épületszerkezeti hibát kell rendbe tenni. A gépi szellőztetés a lakáson belül keletkező pára okozta penészre ad tartós megoldást.
Ha most, az ősz elején látja az első jeleket, ne várja meg a januárt. A felmérés ilyenkor még gyors, a probléma pedig kisebb. Kérdéseivel keressen minket bizalommal.
szelloztetes.eu
