05/04/2026
Ha visszatérnek, ne felejtsd el azt, ahogyan távoztak.
Ne felejtsd el a tompa fülcsengést, a siketítő csendet, ami utánuk maradt,
a félig kimondott mondatokat, mert csak ennyire volt esély,
a bizonytalanság lassan szétterülő, szorongató terét,
ahol újra és újra önmagadat kerested.
Mert ha a lelki működés nem változik,
a történet sem fog. Csak ciklikusan újraírja önmagát,
ugyanazokkal a zaklatott érzésekkel,
ugyanazzal a hiánnyal,
ugyanazzal az érzelmi távolsággal.
Ezért fontos emlékezni arra, amit mellette átéltél.
A várakozásra.
A válaszok hiányára.
Az elhagyatottság mélyen fájó élményére.
A dühítő passzivitására.
Arra az időre, amikor közel volt, mégsem lehetett elérni.
A visszatérése önmagában nem változás.
A változás ott kezdődik,
ahol nem csak megjelenik, mintha mi sem történt volna, hanem megértéssel, és érzelmi jelenléttel van ott.
Nem zárom be a szívem.
Nem keményedem meg.
De nem is felejtem el, mi nem volt jó nekem.
Szerethetem őt, hiányozhat.
Megérinthet újra a jelenléte,
felidézheti bennem ami egykor szép volt.
De közben ott marad bennem egy mélyebb tudás, egy belső tartás. Itt kezd el lassan elcsendesedni a szorongás, mert megszületik a tisztánlátás, a valóság érzékelése.
kiralyeszter.com
